A mai település több korábbit is magába foglal: Nagyfülét, Kisfülét, Szentmártonfülét. 

E település-együttes mellett haladt el a Fehérvárról Somogyba vezető út (ma körülbelül a 7-es főúttal azonosíthatjuk), illetve a közelében helyezkedett el Úrhida, ahol a Sár folyó egyik átkelőhelye volt; magán a falun viszont nem haladt át egyetlen jelentősebb útvonal sem.

Első említése a veszprémi püspökség határkijelölő okleveléből, 1009-ből ismert, ahol Fyley néven szerepel. Ez a névalak feltehetőleg egy személynévből, valószínűleg a File (Fyle) névből származik, annak kicsinyítő képzővel ellátott alakja. A névadás nagy valószínűség szerint magyar. A település helyén azonban már korábban is élhettek: ezt tanúsítja, hogy régészeti lelőhelyein őskori, római illetve avar kori leletekre, valamint honfoglalás kori bizánci pénzekre bukkantak.
Lehetséges, hogy első említése idején besenyő eredetű népesség lakta, amit Györffy György szerint Géza fejedelem telepített le ide, Koppány vezér területének elzárására.
A Füle névvel később 1243-ban találkozunk újra, amikor IV. Béla a szolgagyőri várnépek 4 itteni háznépét a fehérvári prépostnak adományozta.
A következő említés 1257-ből ismert, amikor is az 1009-es oklevél szinte pontos másolata készült el: ebben Villa Fyle Úrhida szomszédságában lévő település, a veszprémi püspökség birtoka.
1323-ban említik újra az ismert források Fülét, amikor is a veszprémi püspökség és a fehérvári prépost rendezte konfliktusát egymással, és a fehérvári prépost megengedte, hogy falujából a szabadok a püspökség falujába költözzenek. Ez a momentum egyértelműen utal arra, hogy Füle néven ekkor (és már korábban is) két település létezett, Kisfüle és Nagyfüle.

Fehérvár 1543-ban török kézre került; az abban az időben (1543-1549) készült település-összeírásban Füle, illetve Kisfüle is szerepel. Ez utóbbinak 12 portája, 7 szegény portája és 5 pusztája a fehérvári prépost birtokai, míg az előbbiben 32 portát 15 szegény portát és 10 pusztát, illetve elhagyott portát szerepeltetnek a fehérvári káptalan birtokaként. A török jelenlét idején portái egy része a palotai, illetve a veszprémi várnak volt a tartozéka. Vályi összeírásában a 18. század végén Füle és Kisfüle is a veszprémi káptalan birtokai, míg az előbbi falu az utóbbi szabad puszta kategóriában. Füle földjei és lakosainak vagyonai középszerűek, másod osztálybéliek, míg Kisfüle termőföldje „jó termő” minősítést kapott.

Fényes Elek munkája szerint a faluban 314 katolikus 1125 református és 11 zsidó élt. Leírása alapján a faluhoz tartozó szántóföldek jó minőségűek, ezen kívül a falu rendelkezett szőlőheggyel, erdővel és kőbányával is, földesura pedig még mindig a veszprémi káptalan volt. 1850-ben a falunak 189 háza és 1045 fős lakossága volt.
A Fülén is áthaladó Budapest-Börgönd-Szabadbattyán-Tapolca vasútvonalat 1898-ban nyitották meg, míg a postahivatal 1900. november 16-án kezdte meg működését.

Nevezetességei:
• Római katolikus templom – Műemlék
• Római katolikus plébánia – Barokk stílusban épült
• Református templom – Épült késő klasszicista stílusban
• Sárréti Tájház 

Népesség: 839 fő